Szerinte a csapat olyan, mint egy nagy csoport diák, akik elmennek táborozni, vagy nyaralni együtt. Iker a szellemi vezetőjük és mindig az egyéni érdekek fölött vannak.

A hagyományokat folytatva megint sokat játszottak porrát a szabadidejükben. Ez segítette a csapat jókedvét megtartani az edzések között, mert akik az élen voltak, reggeli alatt az utolsókkal viccelődtek… Állítólag az idei bajnok Piqué lett. (Ezzel a hagyománnyal nem tudni még, hogy mi lesz, hiszen lehet, hogy Puyol visszavonul.)

Az új emberek becenevéről: Pedro nem kapott, Javi Martínez pedig Jiménez lett, mert egyszer Vicente del Bosque véletlenül Javi Jiméneznek hívta, a többiek pedig megjegyezték ezt. Xavi Hernández nagyon jó abban, hogy megtalálja az emberek között a hasonlóságot, szóval, amikor új válogatott tag van, elkezdi keresni neki a tökéletes becenevet.

Egy vicces emlék: stresszes nap volt, talán a Chile elleni meccs előtt, ahol mindenféleképpen nyerni kellett. Capdevila úgy jött ki az öltözőből, hogy bajusza volt, ezzel meglepve mindenkit. Amikor rákérdeztek, hogy megtartja-e ezt felelte: „Nem Capdevila vagyok, hanem Ule Stilke.” A csapattársak jót nevettek rajta, amikor pedig rákérdeztek, hogy megtartja-e az egész világbajnokság alatt, ezt mondta: „Kizárt, amint visszaérünk a hotelbe, leborotválom. Csak vicc volt.” Capdevila az egyik olyan játékos a csapatból, akivel a legkevesebbet foglalkozik a sajtó, mert annyi csillag van ott, hogy senki sem veszi őt észre. Látványos volt a világbajnokság alatt és egy nagyon fontos tagja a csapatnak. Jó csapatjátékos és a társai is szeretik nagyon. A döntő után egy jegesvödörrel a fején ment ki az újságírókhoz, a meze pedig még mindig rajta volt.

Link: Spanyol válogatott > Egyéb > Gratuláló reklámplakátok

A La Rojával vagyok.
La Roja… őket támogatni több mint csak simán drukkolni egy csapatnak.
A La Rojával egynek lenni azt jeleni, hogy szenvedtél egész életben, de soha nem adtad fel a csapat támogatását.
A La Rojával egynek lenni a labdarúgás szeretete.
Azoknak a vére, akik a La Roját támogatják nem csak simán kering, hanem forr. Soha nem várjuk meg, amíg a vetélytárs jön a pályánkra, mi megyünk az övékére!
A La Roja szurkolókra mindig tisztelettel néznek, de ők soha nem fordulnak el. A La Roja szurkolók normális emberek, baszkok, manchegok, andalúzok, madridisták, kanári-szigetekiek, katalánok… Több mint egy csapat, mi egy ország vagyunk.
A La Rojával egynek lenni azt jelenti, hogy Európa bajnoka vagy, miközben megtartod az alázatosságodat.
A La Rojával egynek lenni azt jelenti, hogy halálodig támadsz és az életeddel védesz.
A La Rojával egynek lenni azt jelenti, hogy elviszed a labdát minden áron Dél-Afrikába verejtékkel a homlokoddal.
A La Rojával egynek lenni az spanyol, spanyol, spanyol.
Szeretjük a csapatmunkát egy csapatban, a rövid rúgásokat és a hihetetlen meccseket. Szeretjük a vöröset, a sárgát és az országunkat.
Szeretjük a La Furia Roját (a Vörös Hadsereget), tiqui tacát, a rövid passzokat. Szeretjük ezt az egységet, ezt a feláldozást, ezt a minőséget, ezt a spirituszt.
Spanyolok, mi vagyunk a világ bajnokai és iszunk a La Roja egészségére!

- A játékosok két kiruccanáson vettek részt: szafari és kráterlátogatás, valamint egy barbecue-party.
- A legnépszerűbb TV sorozat a játékosok között a Sons of Anarchy volt, a legnépszerűbb könyv pedig a Los secretos de la roja.
- Sergiotól azt tudhattuk meg, hogy az öltözőben Shakira Waka Waka száma volt a legtöbbször játszott.
- Arbeola megkapta „A spártai” becenevet a világbajnokság alatt a 300 című film iránti nagy szeretete és az a bizonyos idézet miatt, ő pedig viccesnek találja ezt az elnevezést.
- A csillagon kívül, ami már a most árusított mezeken is rajta van, a spanyol csapat mezén rajta lesz egy speciális pajzs is, ami a kupából és a “World Champions 2010″ (2010 világbajnokai) szavakból áll majd, ez pedig megkülönbözteti őket, mint bajnokok. Azonban ez nem lehet rajta a mezükön a 2012-es EB végéig, amikor a 2014-es Brazíliában rendezett világbajnokság selejtezőmeccsei el nem kezdődnek. Szóval csak a 2013-mas brazíliai Konföderációs kupán és a világbajnokságon viselhetik. Két változata lesz a pajzsnak: ha a mez piros, a háttere fehér lesz, a kupa és a szavak pedig aranyszínűek. Ha a mez fehér, a háttér lesz arany, a többi pedig fehér. Arról nincs információ, hogy ha a mez kék, vagy sárga lesz, vagy a kapusmezen milyen lesz.

Magáról a buliról nem sok infó került ki, de azt a párat, amit megtudtam, leírom. A party lelke itt is Pepe volt (ki más?), ezt már előtte is tudhattuk, hogy így lesz. Most viszont az is kiderült, hogy a csere kapus énekelt, a levegőbe dobálták, valaki pedig leöntötte a mezét elég rendesen a mezét. (Amit meg is próbáltak lehúzni róla.) Ki gondolta volna, nem igaz? :D

Mivel ez nem volt túl sok, hoztam még a díjakról és elismerősekről is dologkat.

Díjak, kitüntetések és statisztika

- A Castrol Index szerint Sergio lett Dél-Afrika királya, őt választották meg a torna legjobb és legeredményesebb játékosának.
- FIFA díjak: Iker megkapta az Aranykesztyűt, Spanyolország a Fair Play díjat, David Villa pedig elhozta az ezüstcipőt és a bronzlabdát.
- A csapat úgy lett világbajnok, hogy a legkevesebb gólt rúgták: 8 meccsen 7 született.
- Hat játékos – Iker, Sergio, Puyol, Xavi, Iniesta és Villa – bekerültek a FIFA álomcsapatába is, Vicente del Bosque-t pedig a legjobb edzőnek választották.
- A rengeteg sörhöz pedig, amit kapni fognak, jár majd BEHER ibériai sonka is.

A szülővárosok kitüntetései:

Iker Casillas:
Iker megkapta a „Kedvenc fia” díjat a szülővárosától, Móstolestől. Ő lesz a legelső, aki átveheti ezt a kitüntetést. A város polgármestere azt mondta, hogy Iker képviseli a város értékeit: erő, profizmus, fiatalság és béke. A kapus már korábban megkapta a város arany medálját is.

A mostani lakhelye, Boadilla del Monte vezetői bejelentették, hogy el fognak nevezni egy utcát a spanyol győzelem tiszteletére.

Sergio Ramos:
Sergio, miután hazatért a UNICEL-fel közös utcáról Szenegálból Camasban részt vett egy fogadáson, amit a tiszteletére rendeztek Camasban. Ott bejelentették, hogy július 28-án átadják neki a „Kedvenc fia” díjat.

Sergio, Jesús és Carlos Marchena 2011. május 23-án, Sevilla tartomány napján is kapnak egy-egy kitüntetést a várostól.

Iker volt a legelső, aki megfogta a mikrofont, hogy beszédet mondjon. A közönség kiabált végig, hogy Iker, Iker, ő pedig ezeket mondta el: „Boldog vagyok, hogy itt lehetek mindenkivel, hogy mindenkinek a színpadon és a közönség soraiban is valóra vált az álma. Büszke vagyok, hogy a csapat kapitánya lehetek, annak ellenére, hogy egy rakat idióta és mindig velem szórakoznak, de nem érdekel!” Hajrá Iker, mondd meg nekik!

Ezután Iker átadta Albiolnak a mikrofont, hiszen az volt a terv, hogy a mezszámuk sorrendjében mindenki mond valamit. Albiol megköszönte mindenki támogatását és azt mondta, hogy ez hihetetlen volt (előtte pedig a szájával adott ki valami vicces hangot). A közönség utána rögtön Pepét akarta, de Carlos Latre szólt, hogy őt a végére kell tartogatni, ezért szegény hangnélküli Iniesta következett. Ő csak feltartott egy plüss polipot a magasba és ezt mondta: „Köszönjük a polipnak, bajnokok vagyunk!” Hozzátette még, hogy büszke a csapatra, mert ők a legjobbak és büszke arra is, hogy csapattag lehet ebben a fontos pillanatban. „Éljen Spanyolország, éljen Fuentealbilla!”

A közönség tovább folytatta Pepe nevének a kiabálását, de Carlos Villának adta át a mikrofont, hogy beszéljen. A legtöbb spanyol gólt szerző megcsinálta a McDonald’s-os ünneplését (amit az első gólja után Honduras ellen is csinál, és mint kiderült egy reklám volt a cégnek), majd kért „ennek a nagy csapat idiótának, akik a legjobbak a világon” egy nagy tapsot. “Viva España, viva el fútbol y somos los mejores” – mondta befejezésül, az-az, hajrá Spanyolország, hajrá foci és mi vagyunk a legjobbak!

A következő Vicente del Bosque volt, aki szintén tapsra bíztatta a közönséget és megköszönte a szurkolóknak a támogatást, elmondva nekik, hogy ők is ugyanúgy a világ legjobbjai.

Végre valahára Pepe következett. Amint a kezébe vette a mikrofont már a zsebében volt a közönség. A köszöntésük után az első, amit mondott az volt, hogy szereti őket. Utána a 300 című filmből idézett a játékosokkal: „Spártaiak! Mi a mi munkánk? Ha-ooh! Ha-ooh! Ha-ooh!” Ez lett a csatakiáltása is a csapatnak egyébként. Megköszönte mindenkinek, aki ott volt, vagy otthonról bíztatta őket és mondta, hogy mi is tegyük ezt meg az egész csapatnak és az embereknek, akik mögöttük álltak.

Utána végre eljött az, amikor egyesével bemutatta a játékosokat, amit már lefordítottam egyszer, megtalálhatjátok ITT. (Elmondom megint, hogy némelyik nem hangzik magyarul olyan jól, egy pár pedig belsős vicc, amiket csak ők érthetnek.)

Annyival egészítem most ki, amit még utána mondott el Vicente del Bosque-ről: „Ő a megtestesült jóság. Mindig helyesen dönt. Ezek pedig nem üres szavak. Eljuttatott minket ide és segített nekünk megnyerni, amit már régóta akartunk, azt a sárga dolgot ott (a kupára gondolt), amiről mindig is álmodtunk… Don Vicente del Bosque!”

Folytatta volna tovább a beszédét, de Iker odament hozzá és valamit a fülébe súgott. Pepe ezután megköszönte a több mint 2000 rendőrnek és biztonsági embernek, hogy egész nap dolgoztak garantálva a biztonságukat az útjuk során, Madridon keresztül. Az én kedvenc részem az volt, amikor mindenki beugrott előre Pepe köré.

Ezután a spanyol énekes, David Bisbal jött, hogy elénekelje a VB dalt, a “Wavin’ Flag”-et (az ő verziójában, spanyolul), de inkább csak az oh oh oh oh oh rész ment mindenkinek. Ennél a résznél a játékosok fele már úgy nézett ki, mint akik mindjárt elalszanak, többen le is ültek. A másik fél, vagyis Busquets, Cesc, Mata, Silva, Pepe, Capdevila, Albiol, Sergio, Navas, Javi, Llorente, Marchena, Arbeloa, Iker (csak egy rövid ideig), Villa és Iniesta végig énekeltek és táncoltak a háttérben Bisbal mögött, aki jó hosszúra elnyújtott a számot. Próbálta bevonni a csapatot is a műsorába, de ők már túl fáradtak és kimerültek voltak, egyedül Sergio és Pepe vállalták be az éneklést a mikrofonba, nem is olyan rosszul. Amikor vége lett és Villa szaladt középre, hogy tegyen már torreádor mozdulatot, mindenki egyszerre kiáltott egy OLÉ!-t.

Manolo Escobar volt a következő, aki egy piros zakót és nyakkendőt viselt sárga inggel, hogy elénekelje a Que viva Españat. Az előadása alatt Iker szaladt oda hozzá, hogy a mobiljával csináljon magukról egy közös képet, nagyon aranyos volt. :D Több fellépő is visszament még a színpadra a délutániak közül, Sergio pedig Víctor Valdés-zel megpróbálta elkapni Escobart, ami talán nem volt jó ötlet, hiszen az énekes 78 éves, idősebb, mint Luis Aragonés.

Ezután következett a tűzijáték, még több tánc, a nem válogatott tagokat pedig megkérték, hogy hagyják el a színpadot. Iniestát megint előrehívták, a játékosok pedig a levegőbe dobták. Még több tánccal folytatódott az ünneplés (ha ez lehetséges), amikor elindult egy dal, amit sajnos nem ismerek, nem tudom a címét… De Cesc, Javi, Llorente, Busquets, Pepe, Pedro, Navas, Valdés, Marchena, Capdevila és Villa követték a szövegben az utasításokat. A végén, jó pár újabb szám után Piqué már úgy nézett ki, mint aki ott helyben elájul és elalszik (kimerültség + alkohol). Ezután már semmi említésre méltó nem történt, a fiestának vége lett, a csapat ment tovább a privát vacsorára és bulira (a következő cikk arról lesz).

A buszon a játékosok mindenféle spanyolos ruhában és sapkában voltak, vagy zászlóval szórakoztak. Mindenkin ott volt persze az egyenpóló, de néhányan ügyesen feldobták ezt. Fernando Llorentének például egy piros San Fermíni pañuelo (kendő-féle) volt a nyaka körül, Joan Capdevila az egész úton egy piros sárga göndör parókában volt, Cesc pedig egy ideig szintén ilyen spanyolos parókát viselt, de az egyenes volt. Álvaro del Bosque egy saját nevével és a 12-es számmal ellátott piros mezt kapott. Busquets felvette megint a Badia sálját, Sergionak piros sárga kalap volt a fején és egy spanyol zászló a hátán, csakúgy, mint Carlos Marchenának, akit szintén láttak ilyen kalapot viselni néha. Pepe az egész felvonulás alatt cserélgette a fejfedőit, a piros sárgáról feketére. Iniesta, Pedro és David Silva is ilyen kalapokat viseltek, de ezeket mindig kölcsönvették tőlük a többiek. Iniestára ezen kívül legalább három zászló volt a hátára kötve. Juan Matának és David Villának is volt zászlója, andalúz, de csak miután valaki a közönségből feldobott nekik egyet valaki. Albiolon valenciai volt, Javi Martínezen Athletices és fekete cowboy kalap, amely szintén lentről érkezett. Piquének, Fernando Torresnek, Puyolnak, Arbeolának és persze Cescnek fel volt tűrve a póló ujja is. Torresen volt még egy olyan spanyol zászló is, amin az Atletico címere volt, Pedron pedig Tenerifés.

A kupa mellett, ami minden játékosnál megfordult, de inkább Sergio és Fernando Torres voltak a hordozói, a játékosok spanyol zászlókat is lengettek (Iker például az út egy részét a busz hátuljában töltötte ezzel) és fent volt egy hatalmas (hat lábú) polip is, ami egy ajándék volt valakitől a közönségből a Gran Víán és Arbeola vette fel. A kupa köré egy mini spanyol sálat tekertek. Az egész úton egyébként a közönségtől szerzett különböző dolgokkal integettek a játékosok.

A buszon Piqué volt a buli lelke, magyarul ő volt a legrészegebb, legalább kétszer is lement, hogy szerezzen még több sört. Más dolgok is kötődnek a nevéhez: Cescen gyakorlott karate mozdulatok, mű-harcok Cesc-kel és Javival (Valdes szedte szét őket mindig), Cesc dobálása, valamint Puyol nyakon öntötte sörrel, Cesc pedig megtarta őt, hogy ki ne essen a korlátról. Egy résznél lejött róla „valahogy” a meze, így Cesc még több sört öntött rá.

A játékosoknak, vagyis inkább Llorentének, Capdevilának és Albiolnak az is jó móka volt a busz elején, hogy a közönséget locsolják sörrel. Pepének volt egy piros sárga vuvuzelája, később pedig egy dobfelszerelést tartott. Iker a mobiljával készített képeket az emberekről, Álvaro Arbeloa pedig az egyik résznél hátraesett a korlátról, ezzel pedig jó pár játékost leterített, köztük Pepét is. Nem ugyanakkor egyébként, de Javi, Pepe és Fernando Torres is leestek majdnem a busz tetejéről.

Az egyik táblán lent ez állt: „Ramos, Ramos, Ramos, vetkőzz le és mehetsz.” Olyanokat kiabáltak még, hogy “illa illa illa, viva Fuentealbilla” és “gracias a Iniesta nos vamos de fiesta.”

A busz útvonala: Moncloa, Princesa, Plaza de España, Gran Vía, Alcalá, Plaza de Cibeles, Paseo del Prado, Atocha, Ronda de Atocha, Puerta de Toledo, Gran Vía de San Francisco, Bailén, Palacio Real, Cuesta de San Vicente, Puente del Rey.

Ott várta már őket Álvaro del Bosque, Vicente del Bosque fia is (aki nem tudná, az edző fia Down-kórban szenved). José Luis Rodríguez Zapatero, a spanyol miniszterelnök kifejezetten kérte, hogy legyen ott, hogy ő lehessen az első, aki üdvözli a csapatot. Miután leszálltak a buszról, Álvaro megölelte az édesapját és Ikert is, megcsókolta a kupát, a magasba emelte azt, amíg a játékosok kiabálták a már jól megszokott “campeones, campeones oé oé oé!”-t. José Luis Rodríguez Zapatero is ott volt természetesen, kezet fogott és megölelte a csapat pár tagját, köztük Sergiot, Ikert, Iniestát, és Xavit. Villa pedig majdnem elsétált a miniszterelnök mellett anélkül, hogy észrevenné, mert a másik irányba nézett.

Az egyik résznél Iker átadta a kormányfőnek a kupát, a közönség pedig arra buzdította a férfit, hogy ugráljon vele, amit meg is tett (miután Sergio rávette). Amikor pedig vissza akarta adni Ikernek, ő nem vette el, végül pedig már az egész csapat fel-le ugrált. Ekkor mutatták be azt a pólót, amin a következő szöveg volt: “José Luisnak, a világbajnok barátaidtól, köszönjük. Egy vagy közülünk.”

Vicente del Bosque, Iker, a spanyol miniszterelnök és Iniesta adtak beszédet. Az edző is kapott szerenádot, mielőtt beszélni kezdett, a közönség percekig kiabálta, hogy “Vicente, Vicente”. Megköszönte utána a spanyol embereknek a támogatásukat és azt mondta, hogy a győzelem mindenkié a legkisebb klubtól kezdve a legnagyobbig.

Ezután következett Iker, a közönség pedig jött az “Iker, Iker” zengésével, a csapattársak pedig “nem vagyunk rád méltók” mozdulatokat tettek felé (lehajolgattak előtte). A csapatkapitány csak annyit tudott mondani, hogy “jó napot”, mielőtt a közönség megint őrjöngésben tört ki és neki szünetet kellett tartania. A beszéde alatt rengeteg dicsérő bekiabálást kapott. “Szerencsém van bemutatni ezeket a játékosokat és ezt a csapatot. Muszáj cenzúráznom azt, amit mondani akartam, mert túl sok a kisgyerek.” A beszédet pedig ezzel fejezte be: “Spanyolország neve ott lesz az egész világ ajkán a következő négy évben.”

José Luis Rodríguez Zapatero beszéde alatt a játékosok elkezdték kiabálni, hogy “Álvaro”, aztán mutogattak Arbeloa felé, de azt sajnos nem tudni, hogy miért. A miniszter kiemelte Iker csodálatos védését Robbennel szemben, Javi Martínez pedig ahelyett, hogy hallgatta volna, inkább viccelődött hátul. Aztán José Luis megemlítette Iniestát, mire a csapattársai kilökték a színpad elejére, a közönség pedig újra rákezdett az “Iniesta, Iniesta” kiabálására, a játékosok pedig ugyanazokat a mozdulatok tették, amiket Iker felé is. A döntő egyetlen gólszerzője megpróbált lépésről lépésre hátrálni, de Iker a kezébe nyomta a miniszernek szánt pólót és visszaküldte. Iniesta megpróbálta odaadni, de Zapatero emlékeztette, hogy még be kell fejeznie a beszédét. (Hátulról pedig Iker és Javi majd’ meg pukkadtak a nevetéstől.) Szóval miután befejezte a mondanivalóját, Iniesta odaadta neki a pólót, majd megpróbált elmenekülni ismét, de Iker és Sergio közös erővel visszalökték a mikrofonhoz.

Iniesta nyilván egy kicsit szégyellős volt, de muszáj volt mondania valamit. “Ha tudom, hogy ezt kell csinálnom, inkább nem lövöm be azt a gólt. Csak pár szót mondok. Köszönjük ezt a fogadást, amit rendeztetek nekünk. Büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak és a szurkolóknak, ez a kupa, ami itt van nálunk mindenkié. Köszönjük.”