Iker, Villa és Xavi benne volt az XL Semanal újságban. Lefordítottam az interjút Ikerrel (megéri elolvasni, oké, hogy hosszú, de szerintem sok érdekes dolog van benne), volt egy “mi jut eszedbe a szóról” játék, ami a végén van, és azt is lefordítottam, amit a másik két játékos mondott róla.
K: Megkönnyebbültél, hogy vége a szezonnak?
V: Megkönnyebbülni? Dehogy! Nem szeretem, ha cím nélkül fejeződik be a szezon. De jó kikapcsolódni, változtatni a tájos és a válogatottra gondolni.
Próbálkozni fogunk és jobbak leszünk, mint a Barcelona az előző szezonban. De egyénként nem ez volt a legrosszabb évem, voltak rosszabbak is, amikor nem
nyertünk semmi és a Barcelona megmutatta a különbséget velünk szemben. Idén a két csapat hihetetlen volt. Nem szereztek minden évben több mint 100 gólt és
nem kerültök közel a 100 ponthoz minden évben! Mindkét csapatnak adniuk kellett volna trófeát, amiért ennyire jobbak voltak, mint a többiek, de ez
lehetetlen, csak gratulálhatunk a Barcelonának.
K: Mi a legutolsó dolog, ami nagyon boldoggá tett? Idén Madrid nem sokat adott.
V: Az EB megnyerése. Semmi sem hasonlítható ahhoz. Remélem a VB-n válotzni fog ez. Meg fogjuk próbálni.
K: Az EB után megnövesztetted a szakállad. Talán egy igéret miatt, amit tettél?
V: Nem. Csak kipróbáltam és tetszett. Anyukámnak is tetszett. És így sokkal jobban hasonlítok apukámra és ahogy öregszem, szeretem ezt a kinézetet. Ezen
kívül, a király és Felipe herceg is megnövesztették a szakállukat, de akkor is én voltam az első! *nevet* Követem a divatot.
K: Az utóbbi időben sok dolgot tettél a divatért. Belépsz ebbe a világba a visszavonulásod után?
V: Nem, nem. Szeretem ezeket csinálni. A tanárom David Beckham volt. *nevet* Megtanított pózolni. Nem vagyok olyan rossz, nem? Nem vagyok divat-imádó. Ha
tetszik egy ruhadarab és jól is érzem magam venni, viselem, de nem játok dovatbemutatólra vagy nem követem annyira közelről ezeket. Általában a női
barátaimtól kérek tanácsot, vagy anyukámtól, amikor ruhákat veszek.
K: Mi a legnevetségesebb dolok, amit az emberek eddig mondtak, vagy írtak rólad?
V: Uh, régebben rengeteg volt. Mostanában a pletykamagazinok próbálkoznak és mindenki magánéletébe beleavatkoznak, sok ilyen dolgot láttam már, ami nem
tetszett. Nem értem miért követnek minden nap, nem szeretem az ilyet. Soha nem beszéltem a magánéletemről és nem is fogok.
K: És a fociban?
V: Hát, például, hogy Victor Valdesnek kéne lennie a kezdő kapusnak a válogatottban és nekem kéne a cseréjének lennem. Az ilyen dolgok mindannyiunknak
fájnak. A választást pedig csak egy ember hozza meg, Vicente del Bosque.
K: Babonás vagy?
V: Van pár ilyen dolog, de ezek nem babonák. Szeretem levágni az ingek ujját (?!) és összehajtani a zoknijaimat egyfajta módon. Ja, és pályára lépni először
jobb lábbal, vagy megérinteni a keresztrúd mindig, amikor gólt szerzünk. Nem igazán vagyok babonás, vagy mégis? *nevet*
K: Különbözöl néhány csapattársadtól abban, hogy nincsenek tetoválásaid, vagy piercingjeid…
V: Nem látom magam ilyenekkel. Tisztelem azokat, akiknek vannak, de nem nekem valóak. Amikor fiatalabb voltam és az utánpótláscsapatban játszottam, arra
tanítottak minket, hogy mindig nézzünk ki rendesen. Vicente del Bosque, amikor Madrid utánpótláscsapatának az edzője volt, nem szerette ezeket a dolgokat.
Mindig elkérte megnézni az osztályzatainkat, megmondta, hogy vágjuk le a hajunkat, ha nagyon hosszú volt, és nem szerette a tetoválásokat vagy fülbevalókat.
Erre lettem tanítva és ezt követem, de tisztelem azokat, akiknek vannak.
K: A nők a családodban (nagymamád, anyukád) idegesek, amikor játszol?
V: Nem, szeretik nézni. A nagymamám volt az EB sztárja és anyukám jobban szenvedett, mint egész életében akkor, amikor az Olaszország elleni 11-es párbajt
nézte. Majdnem elájult, annyira ideges volt. Nem szereti, amikor mérges vagyok a gól miatt, mert ott van egy csomó kamera és mindent felvesznek, amit
csinálok. Néha elkapják, hogy olyan dolgot mondok, vagy csinálok, ami nem tetszik neki, de ezt nem kerülheted el. Annyira koncentrálok, hogy észre sem veszem
ezeket, csak miután látom.
K: Amikor elkezdték Madridban játszani, álmodoztál róla, hogy idáig eljutsz?
V: Mindig álmodozol. Most visszanézek és emlékszem, amikor beléptem a klubba a Torneo Social és Antonio Mezquita segítségével, miután megnéztek 300 srácot,
azt mondták nekünk, hogy “300 közül, akik most itt vannak, csak 1 vagy 2 lesz az első csapatban”. Ez voltam én. Jó visszaemlékezni, hogy honnan jöttél, és
mennyit beleadták, hogy itt lehess. Soha nem fogom elfelejteni.
K: Így, hogy közeledik a VB, hányszor emlékszem vissza magadra, ahogy felemelted az EB kupát?
V: Nem tudom, sokszor, 1000-szer, 2000-szer… Az volt a legjobb pillanat a sportoló életemben és arról álmodok, hogy megismétlem. Mindig emlékezni fogok,
arra, amit Michel Platini mondott, amikor átadta nekem a kupát: “Ezt a kupát egy kapustól vettem el (Arconanda) és ma visszaadom egy másiknak, Európa
legjobbjának.” Nagyszerű volt és nagyon megtiszteltetőnek érzem, hogy a a milliónyi spanyol, akik követtek minket, boldogok voltak.
K: Az első a király volt, Juan Carlos.
V: A király nagyszerű. Nagyon jó benyomásom van róla, már rengetegszer láttam és mindig jó benyomással volt rám. A döntő után odajött az öltöző ajtajához és
azt mondta nekünk, hogy nagyon büszke, hogy boldoggá tettünk milliónyi spanyolt és megköszönte ezt. Ez nem történik meg minden nap!
K: Melyik meccstől lettél libabőrös?
V: Mindig emlékezni fogok kettőre: a debütálásomra az elsőosztályban és a negyeddöntőre az EB-n Olaszország ellen. Nem tudom miért, de tudtam, hogy az a
meccs döntő lenne. Volt rengeteg minden a játékban, egyre jobban féltünk a negyeddöntőktől, megverni a világbajnokot… sok volt nekünk. Azt hiszem tudtam,
hogy ezután a győzelem után lehetünk bajnokok.
K: És a legfélelmetesebb?
V: A Bayer Leverkusen elleni BL döntő.
K: Mi a feladatok, mint a válogatott kapitánya?
V: Ez egy megtiszteltetés, hogy az országod nemzeti csapatának a kapitánya lehetsz. Kapitány vagyok, mert 9 évig ott voltam és vannak leíratlan szabályok,
hogy aki a leghosszabb ideje van ott, az a kapitány, de vannak olyanok is, akik ott vannak egy ideje, mint Marchena, Xavi vagy Puyol. Ez nem egy
konfliktusforrás, minden könnyű a csapattársaimmal, akármit csinálunk, megbeszélem Puyollal, Xavival és Fernando Torresszel először. Mindig együtt döntünk.
K: Kit változtatnál spanyollá, ha tehetnéd?
V: Messit, egyértelműen. Ő a legjobb, olyan dolgokat csinál, amiket csak ő tud és gyakran csinálja őket. Hihetetlen!
K: Ünnepeltél, amikor a Barcelona alulmaradt az Interrel szemben?
V: Természetesen nem. Azt akartam, hogy a Barcelona jusson a döntőbe. Ha ott van egy spanyol csapat a BL-ben, a Real Madrid pedig nem, akkor mindig a
spanyolokat támogatnám.
K: Az öcséd Barcelona drukker volt. Még mindig nekik szurkol, a bátyja sikereinek dacára?
V: Nem vagyok biztos. *nevet* Mindig azt akarta, hogy megnyerjem a meccseimet a Madriddal és természetesen a válogatottal, de az is boldoggá tette, amikor a
Barcelona nyert. Mindig kért tőlem Stoichkov mezt, amikor kicsi volt és amikor megkaptam, nagyon boldog volt. Még mindig megvan neki. A sok másikkal együtt.
*nevet*
K: Jótékony célból már sokszor voltál Afrikában. Hogyan hatottak rád ezek az élmények?
V: Sok dologban hatottak rám. Először, amikor Sierra Leone-be mentem, a gyerekek névről ismertek csak. Nem volt tv-jük, de ismertek. Elkezdtünk építeni ott
egy iskolát. Tavaly Malin voltam, elmentünk építeni egy kórházat oda a pénzzel, amit gyűjtöttünk a malária elleni jótékonysági eseményen Rafa Nadallal.
K: Készülsz hasonlóra idén nyáron, a VB után?
V: Szeretnék elmenni Haitire, rengeteget tudunk ott segíteni.
K: A pályán bosszantottak a reklámok miatt, amikben szerepeltél. (“Me Siento Seguro“ – Groupama reklám)
V: Amikor adták a TV-ben, az emberek mögöttem énekeltél és nevettem. Úgy csinálták, hogy vicces legyen, én meg nem bántam. Inkább ez, minthogy gyerekek
inzultáljanak.
